Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy két közeli fiú barátom van. Sokat tanulok tőlük. Maradjunk annyiban, hogy nem friss barátságok ezek. Ha mi hárman összeülünk, nem nagyon van tabu téma. Mindent megosztanak velem. Mindent. Én pedig csak pislogok mert nem értem mi történik jelenleg a női társadalommal. Megosztom most veletek a következtetéseimet és azt, amit látok.
Az én hitrendszeremben egy nőnek KELL, hogy legyen tartása. (Többes számban fogok beszélni, akinek nem inge...) Mégis azt érzem és látom, hogy az önbizalomhiány egy olyan szintű fokozatát léptük át, ami olyan cselekvésekre késztet, hogy riasztja a férfiakat. Beszéljünk most erről egy kicsit.
Sokan akarunk egyenlőek lenni a férfiakkal. Őszintén szólva én azt gondolom, hogy csak az a nő akar egyenrangú lenni egy férfival, akiben nincs elég ambíció. Hangoztatjuk, hogy bármire képesek vagyunk és boldogulunk egyedül is. De miért van az, hogy ezek a kijelentések szöges ellentétben állnak a valósággal? Miért van az, hogy ha egy férfiban látunk egy kis potenciált, ha olyan jövőképet fest elénk, ami szimpatikus számunkra akkor rögtön szerelembe esünk? ( legalábbis ezt hisszük )
Hiszem, tapasztalom és tudom, hogy nem bullshit duma, hogy először magunkkal kell jóban lennünk ahhoz, hogy egészségesen működtethessünk egy kapcsolatot. Amíg ez a fejezet nincs meg az életünkben, nagyon nehéz lesz. El is mondom, hogy miért.
A boldogságunkat férfiakhoz kötjük, és ha éppen nincs lovagunk, megszállottan pörgetjük a tindert, szuperlájkokra vadászva, hiszen ez legalább hozzá dob egy kis morzsát az amúgy is kevés önbizalmunkhoz. Aztán mindig jön egy potenciálisnak tűnő egyed, akinek a második találkozásnál már a fél életünket odaadjuk ÉS ITT KÖVETJÜK EL A LEGNAGYOBB HIBÁT!
Mivel mindenáron vágyunk a boldogságra és ezt egy férfihoz kötjük, így mindenáron meg akarjuk fogni és meg is akarjuk tartani.Nincsenek nagy elvárásaink, mivel alacsony az önbizalmunk és beérjük pár kedves szóval is. Beléjük látjuk azt az illúziót, amiről azt gondoljuk, hogy nyújtani tudnák és hopp máris foggal körömmel ragaszkodva ordít rólunk az önbecsülés hiánya a cselekedeteink által. Hallottam hajmeresztő sztorikat. Volt, amikor a második találkozás után már szerelmemnek szólították a barátom. De előfordult TÖBBSZÖR az is, hogy egy együtt töltött éjszaka után a hölgy elmosogatott és össze is takarított. Az intimebb üzeneteket nem is említve, ami sokkal inkább volt már a férfi részéről is kínos, mintsem szexi.
Mindezek után pedig csodálkozunk, hogy ebből sem lett love story. A férfiak kilométerekről megérzik, ha egy nő nem biztos magában. Ha ennek tetejében még fel is áldozza magát már rögtön az elején, egyszerűen az összes varázs oda lesz.
Mindenki vágyik a szerelemre. Sokan birtokolni akarják a férfit, ezzel kapcsolatban pedig a leghajmeresztőbb az a sztori volt számomra, amikor a hölgy az első találkozáskor megsértődött a barátomra, mert aznap estére találkozót szervezett le a barátaival.
Hölgyeim. Nem véletlen beszélek ennyit az önbizalom fontosságáról. Ha ezt sikerül kialakítani, tiétek a világ! Nem lesz többé szükségetek egy férfira sem, hogy boldoggá tegyen titeket, mert boldoggá tudjátok tenni saját magatokat. És amikor eljön ez a pont, NA akkor jönnek majd azok a lovagok, akikért nem nektek kell küzdeni, hanem a legnagyobb örömmel küzdenek majd értetek!